Veszprém megye, 1950. jan. 1. (febr. 1.) –: közigazgatási terület a Magyar (1950–89: Nép)Köztársaságban, a Dunántúlon, a Balaton ÉNy-i partvidékén. 1950 előtt →Veszprém vármegye. – É-on (1950. I. 1–1990. IX: Győr-Sopron, 1990. X. 1.–: Győr-Moson-Sopron, K-en (1950. I. 1–1989. XII. 31: Komárom, 1990. X. 1–: Komárom-Esztergom és Fejér megye, DK-en a Balaton és Zala megye, Ny-on Zala és Vas megye határolja, utóbbitól a Marcal folyó választja el. Ter: 4493 km² (2003: Mo. 4,8%-a). Székhelye: Veszprém. – 1949. XII. 14: a területrendezés 4343/1949. MT. sz. rendeletével(!), a m. államszervezés óta létezett Veszprém vármegye enyingi járásából Dég, Enying, Lajoskomárom, Lepsény, Mezőkomárom, Mezőszentgyörgy, Mezőszilas nagyközs-et →Fejér megyéhez; Siófok nagyközs-et, Balatonszabadi és Siómaros közs-et →Somogy megyéhez; Sur, Réde nagyközs-et, a zirci járásból Ácsteszér, Aka, Bakonybánk, Bakonyszombathely, Bársonyos, Csatka, Hánta, Kerékteleki közs-et →Komárom megyéhez csatolták. – →Zala vármegye tapolcai járását Badacsonytomaj és Tapolca nagyközs-gel, Balatonederics, Nemesvita, Diszel, Sáska, Kapolcs, Vigántpetend, Káptalantóti, Kékkút, Salföld, Kővágóőrs, Balatonrendes, Balatonszepezd, Révfülöp, Köveskál, Balatonhenye, Monoszló, Lesencetomaj, Lesenceistvánd, Lesencefalu, Monostorapáti, Hegyesd, Nemesgulács, Kisapáti, Nemestördemic, Hegymagas, Szigliget, Szentantalfa, Balatoncsicsó, Óbudavár, Szentjakabfa, Tagyon, Zánka, Szentbékkálla, Mindszentkálla, Taliándörögd, Pula, Gyulakeszi, Raposka, Zalahaláp közs-gel; keszthelyi járását Balatongyörök, Cserszegtomaj, Hévíz, Keszthely, Rezi, Sármellék, Zalavár nagyközs-gel, Alsópáhok, Felsőpáhok, Nemesboldogasszonyfa, Szentgyörgyvár, Zalaköszvényes, Gyenesdiás, Vonyarcvashegy, Karmacs, Vindornyafok, Nemesbük, Zalaköveskút, Várvölgy, Vállus, Zalaszántó, Vindornyalak közs-gel (melyeket az 1034/1978 [XI. 6.] MT. határozattal[!] 1978. XII. 31: Zala m-hez csatolták); sümegi járását Csabrendek, Óhíd, Sümeg nagyközs-gel, Bazsi, Sümegprága, Dabronc, Hetyefő, Zalaerdőd, Gógánfa, Zalagyömörő, Káptalanfa, Bodorfa, Gyepükaján, Nemeshany, Kisgörbő, Nagygörbő, Vindornyaszőllős, Mihályfa, Kisvásárhely, Szalapa, Nyírád, Szőc, Sümegcsehi, Döbröce, Ukk, Megyer, Rigács, Zalameggyes, Zalagalsa, Hosztót, Szentimrefalva, Zalaszegvár közs-gel, →Vas vármegyéből Magyargencs, Kemeneshőgyész, Egyházaskesző, Kemenesszentpéter és Várkesző közs-gel ~be kebelezték. – Az ÉNy-DK (Pápa–Enying) hosszanti tört-i vm-t a ter. átcsatolásokkal ~ néven zsömle alakúra kerekítették. Székhelye: Veszprém, járásai (azok ált. 1983. XII. 31: megszüntetéséig) balatonfüredi (1956. II. 1: megszüntették), devecseri (1971. IX. 8: ajkai), keszthelyi (1978. XII. 31: visszacsatolták Zala megyéhez), pápai, sümegi (1966. III. 31: megszüntették), tapolcai, veszprémi, zirci. – Városai: Veszprém megyeszékhely (1990. XII. 1: megyei jogú város), Ajka (1959: város; 1950: Bódét, Tósokot, 1977: Ajkarendeket és Bakonygyepest, 1984: Padragkútot hozzá csatolták), Badacsonytomaj (2004–), Balatonalmádi (1989: város; 1971: Vörösberényt hozzácsatolták), Balatonfüred (1971. IV. 25: város; 1954: Balatonarácsot hozzácsatolták), Balatonfűzfő (2000–: város, 1958: Balatonkenese, Királyszentistván, Papkeszi és Vörösberény községek egyesítéséből szervezték), Berhida (2004–), Devecser (1997–), Herend (1999–), Pápa (1587 óta város), Sümeg (az 1907: elvett rangját 1984. I. 1: visszakapta), Tapolca (1966. IV. 1: város; 1977: Diszel közs-et hozzá csatolták), Várpalota (1951: város; amikor Inota közs-et hozzácsatolták), Zirc (1984. I. 1: amikortól az 1993: ismét önállósított Lókút, Nagyesztergár és Olaszfalu közs. hozzá tartozott). – 1951: Fejér m-től Inotát ~hez csatolták. – A tanácsrendszerrel megkezdődött a szoc. iparosítás. 1949: ~ városlakóinak száma 40.163 főről s az új városalapításokkal 1973-ig 165.342 főre emelkedett, főként a téeszesítés elől menekültekkel. 1950: már 13 áll. gazdaság, 5 erdőgazd. (~ ter-ének 13,3 %-án), 14 mezőgazd. gépállomás és 113 földműves-szövetk. létezett. 1951. XI. 7: az Inotai Alumíniumkohó termelni kezdett. – 1950: a Bpi Műsz. Egy. Nehézvegyipari Karát Veszprémi Vegyipari Egyetem néven önállósították (1990–: Veszprémi Egyetem). 1951. X. 21: Várpalotán elkezdték egy 900 t/nap termelésű akna építését, 1952: kórházat alapítottak. 1952: Hévízen üdülőszanatóriumot, Inotán aluminiumkohót, Keszthelyen kultúrházat adtak át. 1953: az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohó bővítésével növelték a timföldgyártást; a várpalotai és Ajka környéki szénbányászatot 3 új akna mélyítésével bővítették. 1954. II. 1: Keszthelyt várossá nyilvánították. 1954: Győr-Sopron m-től Csikvánd, Gyarmat, Szerecseny (1992: mindhármat visszacsatolták) és Malomsok közs-et ~be kebelezték. – 1954–55: a Várpalotai Szénbányák bántapusztai külfejtésének kialakítását befejezték, az Ajkai Hőerőművet kb. 100 MW teljesítménnyel bővítették. – Az 1943: bezárt tőzegbányát 1946: megnyitották, 1954–56: 600–700 pol. elítélt dolgozott benne. 1954. XII. 31-re a ~i mezőgazd. első szoc. átszervezése 119 tsz-szel befejeződött. 1956. IX. 30: a létező 140 tsz-ből XII. 1-ig 62 (44,3 %) megszűnt. – 1956. X. elején Veszprémben megalakították a Batsányi Kört, vez-je Brusznyai Árpád (1924–1958) a Lovassy László Gimn. tanára. – XI. 11: az üzemi őrségek fegyvereit összeszedték, XI. 12: bev. a statáriális bíráskodást (1960: szüntették meg), XI. 13: megkezdték internáló táborok létrehozását (6 hónapra, bírói döntés nélkül bárkit internálhattak); XII. 5.–1957. I. 20: a föloszlott tsz-ek közül 14 vez-e megalakult. Brusznyai Árpádot a Győri Katonai Bíróság Népbírósági Tanácsa életfogytiglani börtönre ítélte, de Pap János ~i párttitkár követelésére a Legfelsőbb Bíróság az ítéletet kötéláltali halálra változtatta; a forr. és szabharc vt-jának emléktáblája van Veszprémben, 1991: Mórahalom díszpolgára lett). –

1958-ra ~ben megszervezték a veszprémi, a devecseri, a keszthelyi, a pápai, a sümegi, a tapolcai és a zirci járást. 1959. III–: gyorsították a nagyüzemi mezőgazd. kialakítását, a szovjet érdekű aluminiumiparban erőltették az iparosítást Várpalota-Inota-Pétfürdő, Balatonfűzfő-Peremarton és Veszprém gócpontokban. 1959. XI. 1: Ajkát várossá nyilvánították (1977: hozzá csatolták Ajkarendeket és Bakonygyepest, 1984: Padragkutat, mely 1971: Csékút és Padrag egyesítésével keletkezett), ahol 1960: a lakosság 72%-a, Várpalotán 73,2%-a Veszprémben 56%-a dolgozott az iparban. – 1951–59: ~ben 13.432 lakást építettek, (1957–59: épült 6.552), 1959: Pápán gabona- és terménytárházat adtak át. – 1960: a ~t 393.331 fő lakta. 1961: a Veszprémi Vegyipari Egy-et kb. 150 millió Ft beruházással bőv. 1964. XII. 19: Veszprémben fölavatták az új ~i kórházat, s az új, 16 tantermes gimn-ot. 1966: Keszthelyen vendéglátóipari szakisk-t és új koll-ot, Tapolcán (1966. IV. 1–: város) 12 tantermes gimn-ot, Balatonfüreden 8 tantermes ált. isk-t nyitottak. Ajkán új, 555 ágyas kórházat és új 240.000 t/év termelésű timföldgyárat, Halimbán új, évi kb. 500.000 t. termelésű bauxitbányát, Tapolcán új kenyérgyárat adtak át. – Lakói: 1970. I. 1: az ajkai járásában 44.372, (Ajka városában 20.263) fő, keszthelyi járásában 25.478 (Keszthely városában 17.413) fő, pápai járásában 50.879 (Pápa városában 28.640) fő, tapolcai járásában 43.937, (Tapolca városában 11.223) fő, veszprémi járásában 91.316, (Veszprém városában 36.938) fő, Veszprém városkörnyéken 6.791 fő, Várpalota városban 25.312 fő; 90 önálló, 168 közös tanácsú (össz. 258) közs. össz. lakossága 412.298 fő (a 19 megye között a 9., ter. 518.651 ha ezzel a 10.); népsűrűsége 79 fő/km². – 1971. IV. 25: Balatonfüred (lélekszáma 9.736 fő) városi rangot kapott. 1972: az összevonások után 6, 1990: 5 áll. gazdaság, 1975: az egyesülések után 55, 1980: 43 tsz létezett. 1978. XII. 31: a Min.tanács Keszthelyt s a keszthelyi járást visszacsatolta Zala m-hez. 1972: Ajkán kórházat alapítottak. 1980: ~t 387.525 fő lakta.  A M. Szénbányászati Tröszt 1980–81: átszervezésével létrehozták a Veszprémi Szénbányák elnevezésű veszprémi közp-ú váll-ot. mely a szénbányászaton kívül az éves nettó árbevétel több mint 20%-át a saját tervezésű és fejlesztésű önjáró hidraulikus bányabiztosító berendezések (pajzsok) gyártásával szerezte. 1984. I. 1: a járásokat, s a járási tanácsi hivatalokat megszüntették; Zirc városi rangot kapott (1993–: a leválasztott Lókút, Nagyesztergár és Olaszfalu ismét önálló közs-ek). – 1986: ter. 4.689 km² (Mo. ter-ének 5 %-a), népsűrűsége 83 fő/km². – 1988. IV. 23-25: létrejött a Fiatal Demokraták Szövetsége (FIDESz), X: a M. Demokrata Fórum (MDF), 1989. III. 14: a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) ~i szervezete. 1990: ~ lélekszáma 381.685 fő. 1990: az ogy. választásokon az MDF: 27,45 %, SZDSZ: 17,39 %, FKgP: 11,85 %, Fidesz: 10,99 %, az MSzP 9,13 %-ot (mandátumok megoszlása a listás választóker-ekben: 1 Fidesz, 1 FKgP, 2 MDF, 1 SZDSZ képviselői helyet szerzett). – A rendszerváltozás után az egyik legnagyobb szovjet katonai támaszpontról, Hajmáskérről, s a Tótvázsony környéki atomrakéta támaszpontról elszállították a szovjet fegyverzetet. 1991. VI-ra kivonták a csapatokat és tiszti családokat; a laktanyáik, lőtereik és lakótelepeik környékén szennyezett, elpusztított, környezetet hagytak. A dunántúli ivóvízkészletet s a Hévizi tó létét veszélyeztető szovjet érdekű nyirádi bauxitbányát a hévízi tüntetések hatására 1990: bezárták. – 1990. IX. 30. u. megalakították a megyei a városi és közs-i önkormányzatokat. 1989–98: a 'kárpótlás' során az 1-2. földalapból (109.964 ha) 61.235 földrészletet (1.246.641 aranykorona értékben) árvereztek el. – 1991 u. területfejlesztésként, a megyeredszert ‘térségivé’ reformálták; ~t Fejér és Komárom-Esztergom m-vel a közép-dunántúli régióba (nagytérségbe) sorolták. Tervezési-statisztikai kistérségei: ajkai, balatonalmádi, balatonfüredi, pápai, sümegi, tapolcai, várpaloti, veszprémi és zirci kistérség. 1991: a nemzetiségi nevet helységnévtábláikon föltüntető községek: Bakonyszentiván, Döbrönte, Ganna, Lókút, Németbánya. – 1993: az érs. rangra emelt →veszprémi püspökség Balatontól D-re eső ter-én megalakították a →kaposvári püspökséget, s ezidőtájt r. k. isk-it és óvodáit: Pápán (1990: 33.846 lakos) 1991–: Szt Anna R. K. Óvoda; 1992–: Szt István R. K. Ált. Isk.; Káptalantóti (1990: 503 lakos) 1993–: Szt György R. K. Ált. Isk.; Tapolcán (1990: 18.264 lakos) 1993–: Szt Erzsébet Óvoda; 1998–: Nagyboldogasszony R. K. Ált. Isk.; Veszprémben (1990: 63.867 lakos) 1993–: Davidikum R. K. Középisk. Koll. (férőhelye: 130); 1994–: Szt Margit R. K. Óvoda; 1995–: Padányi Bíró Márton R. K. Gimn., Egészségügyi Szakközépisk., Szakisk. és Ált. Isk. a Veszprémi Érs. Hittud. Főisk. Gyakorlóisk-ja. – 1995: ~ 223 településének  41.137 lakásában 378.880 fő élt, a népességszám folyamatosan csökkent. 2003: ~ lélekszáma 368.519 fő (Mo. lakosságának 3,6 %-a), népsűrűsége 82 fő/km². 1999–: Bakonypéterd és Lázi közs. →Győr-Moson-Sopron megye része lett. – Vallási megoszlása: 1900: r. k.: 64,5 % (2001: 63,5 %), ref.: 20,2% (2001:11,4 %), ev.: 11% (2001: 5,1 %) izr.: 4,2% (1949: 0,2 %).  – Okt. intézményei 2003: 186 óvoda, 162 ált. isk., 30 szakisk., 26 gimn., 34 szakközépisk., Ciszt. Hittud. Főisk. (Zirc), Pápai Ref. Koll., Veszprémi Egy., Veszprémi Érs. Hittud. Főisk. – Népessége 2001-hez képest 1200 fővel, mérséklődő ütemben fogyott. 2002: 3400-an születtek, 4600-an haltak meg. A ~ 32 műemlékével, ill. műemlékegyüttesével, 1100 műemlékével a megyék rangsorában a 2.  – Ter-ének 6 %-án, kb. 30.000 hektáron 27 tájvédelmi körzete van;  (a badacsonyi 7030 ha, a tihanyi 1532 ha. ~i kezdeményezése az ún. tanösvények rendszere, amelyeken a táj föld-, állat- és növénytani értékei láthatók, pl. a Lóczy Lajos Geológiai Tanösvény a Tihanyi fsz-en és a Boroszlán Tanösvény a Magas Bakony tájvédelmi körzetben. 88

Hatályos jogszabályok gyűjtem. 1945–60. [4.343/1949. XII. 14. M.T. sz. rendelet] – Fontosabb adatok az 1956. okt-dec-i időszakról. Bp., 1957: 67. – Számvetés. Veszprém, 1958. – Új Helikon 1963: 33. (Csaba Imre: Vallási szekták ~ben) – Arany Sándor – Faragó Tibor: A mezőgazd-i termelőszöv-i mozg. ~ben. Veszprém, 1970. – ~ fejlődése 1945–1970. Szerk. Beszteri Béla. Veszprém, 1970. – Fejes Imre: ~ közigazg-i beosztásai és tanácsi vez-i. (1945–) 1950–1981. Veszprém, 1982. – Veszprém. Összeáll. Juhász Ferenc. Bp., 1983. – Tanulm-ok ~ múltjából. Veszprém, 1984. – Agg Zoltán: ~ - Veszprém város. Uo., 1990. – Fehérváry 1990: 150. – Regio 1991: 4.sz. (KSH jelentés az 1956-os disszidálásról. [Az illegálisan külf-re távozott személyek főbb adatai (1956. X. 23. – 1957. IV. 30.]) – Tények kve. Bp. 1991. (Régiók. Településrendezés) – 1956 kézikve. 1–3. köt. Bp., 1996. – ~i Stat. Tájékoztató 2002: 4. sz. – Helységnévtár 2003: 89. – Révai új. XVIII: 640. – Büntetőjogi tanulmányok VIII. Bp., 2007. (Kahler Frigyes: A megtorlás fő iránya ~ben) – Kahler Frigyes: Rejtély Öskün. Szekuli Pál s.lelkész titokzatos halála. Bp., 2007. – M. Nemz. 2009. XII. 16. (Török László: Németh Miklós Hornék akciójáról)